Ünnepek alkalmával, mint a Karácsony, mindennél fontosabb, hogy a gyermekünk arcán lássuk a felhőtlen örömöt, amikor kibontja a fenyőfa alá tett csomagot.

Ilyenkor hajlamosak vagyunk elgyengülni és félretenni az addigi józan megfontolást, ami megakadályozta idáig, hogy kiskutyát, vagy kiscicát engedjünk a lakásunkba.

Ne tegyük!
Szomorú statisztika, hogy ünnepek után van a legnagyobb forgalom az állatmenhelyeken, mert sokan visszahozzák az ajándékba szánt kis állatokat. Ekkorra elmúlik az ünnepi hangulat, a gyermekünk visszaül a számítógép elé, mi pedig szembesülünk alapvető kérdésekkel, amelyekre eddig sem tudtunk megoldást találni: ki gondozza, eteti, sétáltatja az új jövevényt, ki foglalkozik vele? Az orvos, az oltások, a tápláléka pénzbe kerül, van-e rá pénzügyi keret?

Így lesz a csodálatos ajándék rövid időn belül állandó konfliktusok forrása, aminek a következménye, hogy az állat visszakerül a menhelyre.

Gondolkodjunk felelősen! Vegyük figyelembe, hogy az állatoknak is vannak érzéseik, de nem tudják végiggondolni a velük történteket. Nem úgy működnek, mint mi emberek, akik megvigasztaljuk magunkat és reménykedünk, hogy a jövőben majd minden jóra fordul. Ők ösztönlények. Azt teszik, amire ösztönzést éreznek: ha éhesek – esznek, ha fáradtak – alszanak. Ha úgy érzik, rágniuk kell, akkor rágnak. Ha nincs más, a szék lábát, vagy a papucsunkat, attól függően, melyik ízlik nekik jobban. Nekik mindegy, hogy öregek vagyunk, vagy fiatalok, szépek vagy csúnyák, okosak, vagy buták. Feltétel nélkül szeretnek. Ha eldobjuk őket magunktól, szenvednek. És nem tudják megérteni, hogy miért történik ez velük.

Természetesen az a célunk, hogy minél több elhagyott kutya, cica szerető családba kerüljön, de azt szeretnénk, ha ez kizárólag jól meggondolt döntést és mérlegelést követően történne és nem az ünnep miatt kialakult ajándékozási láz következtében.