Február 1. a Tisza élővilágának emléknapja. Minden évben ezen a napon emlékezünk arra az ökológiai katasztrófára, amelyet az emberi kapzsiság, felelőtlenség és nemtörődömség idézett elő 2000. január 31-én Romániában.

Ezen a napon történt, hogy egy elavult, cianidos technológiával működő, aranybányászattal foglalkozó vállalat szennyvíztározójának a gátja átszakadt és a mérgező anyaggal telített víztömeg a Szamoson keresztül elárasztotta a Tiszát. A szennyvíz ciántartalma bizonyos részeken a megengedett érték 180-szorosa volt, amely óriási mértékű halállomány pusztulást, valamint a tiszai élővilág azonnali kiirtását eredményezte. A cianid egy sejtméreg, amely tulajdonképpen az oxigénfelvételt akadályozza meg, az élőlény végső soron megfullad.

A ciánt és más, mérgező nehézfém vegyületeket arra használták, hogy segítségükkel kémiai módszerrel nyerjék ki a kőzetekben rejlő aranyat. E közben azonban a vállalat több hibát is vétett: a gát falát nem tömörítették kellőképpen, az ottani időjárási viszonyoknak megfelelően, nem alakítottak ki vésztározót és nem volt vészforgatókönyvük hasonló esetekre.

A romániai vállalat tagadta a felelősségét, a gát átszakadását a – szerintük – rendkívüli időjárás számlájára írták és kétségbe vonták a pusztulás mértékét, amelyet a magyar szakemberek megállapítottak. A Magyar Állam 2001-ben kártérítési pert indított a romániai vállalat ellen, az az évekig elhúzódó per ideje alatt csődbe ment.

Szerencsére a Tisza élővilága a vártnál gyorsabban regenerálódott. Bár kb. 1240 tonna hal elpusztulását nem lehetett meg nem történtté tenni, a planktonok, kagylók, rákok, kérészek állománya 2 év alatt helyreállt, 3-4 év alatt pedig az élővilág többi része is újra megjelent, a Tiszába került nehézfémek mérgező hatásai – amelyek évtizedek múlva is jelen lesznek – ma még felbecsülhetetlenek.