Mindenki által ismert, közkedvelt madarunk. Sorsa összefonódott a falvakéval, ahol fészkét építi. Hazai állománya az elmúlt száz évben erősen ingadozott, jelenleg csökkenő trendet mutat, 4000-4500 pár körül alakul. Védelme nagyban függ a megfelelő tájgazdálkodástól, a nedves, mocsaras rétek megszűnésével eltűnnek táplálkozóhelyei. Az egész országra jellemző, hogy csökken a legelő haszonállatok mennyisége, ez pedig a gyepterületek nagyságának kedvezőtlen változását vonja maga után. Az áramütés veszélye speciális költési stratégiájának és méretének következtében ezt a fajt fenyegeti legnagyobb mértékben, emiatt a vezetékek szigetelése stratégiai fontosságú a faj védelme szempontjából. Mivel táplálékának jelentős részét mezőgazdasági területeken szerzi, ezért sok egyed pusztulását okozza mérgezés. Ez afrikai telelőterületein még súlyosabb probléma, hiszen ott sok olyan szert is használnak, amit Európában veszélyessége miatt betiltottak. A faj védelmét villanyoszlopokra kihelyezett fészektartó-állványokkal segíthetjük, a már meglévő fészkek kiemelése is fontos feladat. Minden évben sok gólya kerül mentőközpontokba, ahonnan, ha lehetséges, megerősödésük után szabadon engedik őket. Mint közismert és népszerű madárnak, kiemelt szerepe van a környezeti nevelésben. Vonuló madár, márciustól szeptemberig figyelhető meg hazánkban. A telet Afrika trópusi területein tölti.

Európában, Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában fészkel. Fészkét az esetek döntő többségében emberi településeken építi. Manapság hazánkban főleg villanyoszlopokon költ, ezek elterjedése előtt kéményeken, tetőkön és fákon fészkelt. Időnként laza telepei alakulhatnak ki. Nagyméretű gallyfészket épít, amibe általában 3-5 tojást rak a tojó.  A fiókákat az egyik szülő a kezdeti időszakban állandóan védi az időjárás szélsőségeitől és a ragadozóktól. A fiatalok 8 hetes koruk után teszik meg az első repülésüket a fészek körül. Tápláléka változatos, férgekből, rovarokból, halakból, kétéltűekből, hüllőkből és más kisebb gerincesekből áll.