Állatvédelem, a jogszabályok tükrében

Az állatvédelem jogszabályi keretrendszerének kialakulását 1998-tól, az állatvédelmi törvény
megjelenésétől számíthatjuk. Az azóta megjelent jogszabályok – és módosításaik – révén
kialakult az a jogszabályi környezet, amely a mai állatvédelmi gyakorlatot meghatározza.

Az állatvédelem és annak szabályozása az alábbi fő célterületekre irányul:

• gazdasági haszonállatok
• kísérleti állatok
• állatbemutatók, állatkertek állatai
• kedvtelésből tartott állatok körére
• és a kóbor állatok (jellemzően kutyák és macskák)

ellátására, tartására és a velük kapcsolatos eljárásokra.

A vadon élő állatokra vonatkozó szabályokat a természetvédelmi és a vadászati
jogszabályok határozzák meg.

A kísérleti állatokra vonatkozó előírások betartásához erős gazdasági érdeke fűződik az
érintetteknek. A kísérleti eredmények hitelesítésének, hitelesíthetőségének egyik előfeltétele
a vonatkozó állatjóléti előírások betartása, amit a szakma, a megrendelők és a hatóságok
egyaránt szigorúan ellenőriznek.

A gazdasági haszonállatok esetében az egyes támogatásokhoz való hozzáférés előfeltétele
az állatjóléti előírások betartása. Ennek ellenére minden évben – főként az ősztől tavaszig
tartó időszakban – több olyan eset fordul elő, hogy állatvédő szervezetek bejelentést,
feljelentést kénytelenek tenni az illetékes hatóságoknál a tarthatatlan körülmények miatt.
Ezek a bejelentések elsősorban istálló nélküli juh, szarvasmarha tartásra, esetenként más
fajú háziállatokra vonatkoznak, és csak nyilvánvalóan (tehát „laikusok” számára is
egyértelmű) súlyosan rossz (sár, trágya, trágyalé, száraz pihenőhely hiánya) tartási
körülmények esetében születtek meg.

Az eredmény szinte kivétel nélkül lehangoló: vagy nem történt kivizsgálás, vagy az eljáró hatóság
a józan észnek ellentmondó és a szemmel láthatóan súlyosan rossz körülmények ellenére sem
hozott érdemi intézkedést, vagy éppen megmagyarázták, hogy miért nem súlyos a bejelentett állapot.

Az esetek hátterében, véleményünk szerint, főként a következő okok ismerhetők fel:

• alkalmatlan tartáshely kiválasztása,
• hozzá nem értés, szakmailag elégtelen tulajdonosi – állattartói háttér,
• anyagiasság, vagy éppen forgótőke tőke hiánya,
• illetve ezek együttesen fordulnak elő.

A fenti esetekben nem a szabályozás hiányosságai, hanem azok könnyed és önkényesen
elnéző alkalmazásának jeleit és gyakorlatát véljük felismerni. Azt csak zárójelben kívánjuk
jelezni, hogy ez a gyakorlat tartós versenyhátrányt eredményez az állataikat szakszerűen, a jó
gazda gondosságával tartó tenyésztők, gazdálkodók rovására, és nem ösztönöz kellő eréllyel a
körülmények megváltoztatására.

Állatbemutatók, állatkertek állatainak tartása is csak több jogszabály (köztük
természetvédelmi szabályok is) előírásainak betartása mellett lehetséges. Ezeket a
létesítményeket az eljáró hatóságok szigorúan ellenőrzik, a működési engedély időszakonként
felülvizsgálatra kerül, a szükséges változtatásokat előírják.

A kedvtelésből tartott állatok esetében a kereskedelem és a kereskedői tevékenység
ellenőrzött, de az otthoni tartás körülményei már nem, vagy alig. Ebben a körben a legtöbb
gondot a kutyák és a macskák alkalmatlan, esetenként állatkínzó tartása miatt napvilágra
kerülő esetek keltik a legerőteljesebb visszhangot és kapnak nagy nyilvánosságot – nem
alaptalanul. Ezekben az ügyekben nem ritkán tapasztalható érthetetlen döntés, indokolatlanul
enyhe ítélet, vagy a következmények teljes elmaradása.

Ezeknek az eseteknek a tapasztalataiból azt látjuk, hogy ahány eset, ahány eljáró hatóság
annyiféle döntés, vagy ítélet születik. Messze nem egységes, de még csak nem is hasonló
az illetékes hatóságok eljárása:
azaz hiányzik a begyakorlott és a lehetőségek határain belül egységes elvek
figyelembevételével kialakított és koordinált gyakorlat.

Kóbor állatok – elsősorban kutyák és macskák – ellenőrzés alá vonásához, létszámuk
csökkentéséhez nagyon erős közegészségügyi, állategészségügyi, alkalmanként és
településenként eltérő közbiztonsági érdek fűződik. Az ebrendészeti feladatok ellátása a
települési önkormányzatok feladata. A vonatkozó jogszabályok elavultak, nem tartalmaznak a
mai követelményeknek és társadalmi igényeknek, elvárásoknak megfelelő világos és
konzekvens előírásokat.
A kóbor állatokra vonatkozó kormányrendelet előkészítése 10 – 12
éve van folyamatban, ez idő alatt többször került véglegeshez közeli állapotba, majd a kiadása
rendre elmaradt, egyre tarthatatlanabb helyzetet idézve elő.
Problémát jelent az is, hogy sok település esetében megoldatlan az ebrendészeti feladatok ellátása.
Nem ritka jelenség, hogy az önkormányzatok látszatmegoldásokkal operálnak.
Ezen a helyzeten csak az változtathat, ha végre megszületne a kóbor állatokkal kapcsolatos
eljárásrendet szabályozó kormányrendelet.

Az állatvédelmi törvény lehetőséget teremt „önkormányzati állatvédelmi őrszolgálat”
létrehozására, de ezt egy erre vonatkozó kormányrendelet kiadásához köti. Ennek még az
előkészítése sem kezdődött meg. Meggyőződésünk, hogy ennek a tevékenységnek a kereteit
indokolt megteremteni, mert ezzel szerves kapcsolat teremthető a civil szervezetek és az
önkormányzatok állatvédelmi tevékenysége között. Létrehozásával megelőzhető, hogy
militáns „állatvédő” szervezetek, bizonytalan hátterű, jogállású és jogkörű, u.n.
állatrendőrségeket hozzanak létre, annyiféle eljárást és módszert alkalmazva, ahányan vannak.

Ennek a két jogszabálynak a pótlásával egységes és rendszerszemléletű állatvédelmi
eljárásrend lenne kialakítható, amelyben világosan elkülönülnek az állami, az önkormányzati
és a civil keretek és jogkörök. Mindez nem zárhatja ki, hogy arra alkalmas, felkészült civil
szervezetek részleges, vagy teljeskörű önkormányzati feladatellátásra vállalkozzanak
közszolgálati szerződés keretei között, non profit alapon.
Ugyanakkor a profitorientált szervezetek és vállalkozók lehetőségeinek szűkítése, tisztábbá,
állatbaráttá tenné – tehetné az ebrendészeti és állatvédelmi feladatok ellátását.

Összegezve: az állatvédelem szabályozásának helyzetét úgy ítéljük meg, hogy az említett két,
hiányzó jogszabállyal súlyos hiányosság lenne pótolható. A többi jogszabály többé – kevésbé
rendben van. Finomításokkal, pontosításokkal még hosszú ideig jól szolgálhatják a magyar
állatvédelmet. Ugyanakkor a meglévő jogszabályok alkalmazásában, az alkalmazásukhoz
nélkülözhetetlen létesítmények hiányában súlyos gondokat, hiányosságokat érzékelünk. Nem
tudunk egyetérteni azokkal, akik minduntalan új jogszabályok megalkotását kérik számon,
vagy követelik. A jelenlegi szabályok végrehajtásának begyakorlása messze nem tart ott, hogy
kellő tapasztalattal rendelkezzünk, amelyek alapján meghatározható lenne egy megalapozott
változtatás indokoltsága. Ha az állatvédelem szereplőinek – állami, önkormányzati és a
civilek – rendre új és új jogszabályokat kell megtanulni és alkalmazni sohasem fog kialakulni
egységeshez közelítő gyakorlat és állandósulni fog az új és új, betarthatatlan jogszabályok
követelése.

Veszprém, 2021. szeptember 30.

Sigmond István